Még december elején elkezdtem fejben összegyűjteni, hogy mit szeretnék csinálni a következő évben. A legkülönfélébb tervek, álmok, ábrándok, ötletek, melyek közül némelyik csak egy egyszerű vásárlás, más viszont egy hosszabb tanulási project első, kezdeti lépései. Minél többet gondolkodtam az egészen, annál több ötlet jutott eszembe, és annál jobb érzés volt gondolni rájuk. Az is jó, mikor végre megvalósulnak majd, de valahogy sokkal izgalmasabb tervezgetni őket. Végül olyan hosszú lett a lista, hogy elkezdtem felirkálni őket, telefonomba beírni, és ekkor jutott eszembe, hogy kéne egy klassz jegyzetfüzet. Mégpedig egy Moleskine füzet, régebben úgyis szerettem volna venni egyet, csak túl drágának találtam. Úgy döntöttem, az első dolgom az lesz új évben, hogy veszek egy Moleskine-t, és szépen beleírkálom ezeket a terveket.
Szemről makró képet készíteni olyan, mint naplementét, fát alulról, havas tájat, macskát, és meg egy rakás dolgot fotózni. Snassz ötlet, tele klisés kivitelezésekkel, és mivel szinte mindenki, aki kamerát ragad, legalább egyszer megpróbálja, nehéz igazán újat, emlékezeteset mutatni. Vagy mégsem?
Roger Ballen amerikai születésű művész az 1970-es évek végétől él és alkot Afrikában. Geológusként főként a Dél-afrikai vidéket járva jutott el több, generációk óta elzárt közösségébe, bepillantást nyert az apró, marginalizált városok és falvak életébe, megismerte a helyi kultúrát, szokásokat és motívumokat.
Valahol egy út menti motelban, valamelyik álmos városka mélyén, a hatalmas louisianai tájon egy autodidakta vándorfotós a szépséget, a varázst, az igazi misztikumokat kutatja. Jack Spencer főként az amerikai dél kulturális, társadalmi jellegzetességeit, az elmaradott, máig nehezen fejlődő vidéki életet fotózza.
