2011. január 5.

Jung-Yeon Min

Métamorphose-attendre [2006]
Mai festőportrénk vendége egy Koreában született hölgy, Jung-Yeon Min, aki világok között lebegve viszi képre organikus kompozícióit a szürrealitásról és hétköznapiságról.


A munkám egyik fő jellegzetessége egyfajta kettősség, ami sokféle módon képes kifejeződni: absztrakció kontra realizmus, mindenütt jelenlevőség kontra diakronitás, mikroszkopikus kontra szabad szemmel is látható és így tovább. Mindig megpróbálok valami extrém, vagy ellentétes párbeszédet kialakítani a képeimen. Az absztrakt kompozíciók a hiperrealisztikus figurákkal arra ösztönöznek, hogy világosan érzékeld a tér tagoltságát. Mindazonáltal továbbra is azon fogsz tűnődni, hogy ebből, vagy abból a perspektívából kell-e nézni, mert az emberi észleléssel nagyon könnyű trükközni. Valahogy úgy fogod érezni, mintha két világ között lógnál. Ez talán nagyon is a személyes hátterem tükröződése. 

Valóban a kettősség kifejezője ő, képein az organikus, szervszerű képződmények hétköznapi jelenetekkel kombinálódnak, ahogy az alábbi „4 perc” című képen is. Mintha egy kellemes bóbiskolás szemtanúi lennénk a fodrásznál, hajmosás közben, a félálomszerű állapotban pedig idegen táj tárul az alvó elméjébe látó szemünk elé:

4 minutes [2009]
A „Bújócska” című alábbi festményen egy apró kis alak kalandozik a hatalmas és idegen tájban, különös virágok és gombák között:

Cache-Cache [2007]

Jung-Yeon Min képein visszatérő elem a sejt-szerkezetre emlékeztető motívum, ezenkívül baktériumok, növényi-struktúrák, puncik és segglukak, erek, belek és egyéb természeti formák és ezek gyakran átmenetet képeznek utcarészletekbe, szobabelsőkbe, márványpadlóba, vagy akár ismerős fürdőszobai csövekbe.  Következzék néhány kép ömlesztve:

Au bord du lit [2006]

Maison d'une fille capricieuse [2006]
Le temp qui passe [2002]
 Koreában – egy megosztott országban – születtem,  Franciaországban élek és úgy érzem, mintha két világban léteznék. Hétköznapi életemben gyakran kapocs vagyok a koreai közösségek és más csoportok között és valahogyan ez az érdekes körülmény felfed egy másik valóságot is: a térbe bele nem tartozás érzését. Ez az érzés - a szándékaimtól függetlenül - utat tört magának a festményeimbe is.

Promenade [2006]
Salle de bain [2006]

Le lac [2004]


Megosztás Facebookon ! Megosztás MySpace-en ! Megosztás Google Readerben ! Blog Feed !

2 hozzászólás:

Lara írta...

Nagyon jó képek, és szeretnék még látni hasonlóan elgondolkodtatóakat.A zenét hallgatva hozzá,kizökkentett a valóságból.

Aurvandil írta...

Na, örülünk szerkesztő kollégám nevében is, aki meg a zenéért felelt. És kösz, hogy névvel kommentáltál :)

Megjegyzés küldése

Írj nekünk hozzászólást! Nem kell regisztrálnod hozzá, megteheted a Név/URL-címet kiválasztva a legördülő menüben alul. Mi arra bátorítanánk, hogy így szólj hozzá, ne Névtelenül. Kösz!