Moleskine: Pro és Kontra

Még december elején elkezdtem fejben összegyűjteni, hogy mit szeretnék csinálni a következő évben. A legkülönfélébb tervek, álmok, ábrándok, ötletek, melyek közül némelyik csak egy egyszerű vásárlás, más viszont egy hosszabb tanulási project első, kezdeti lépései. Minél többet gondolkodtam az egészen, annál több ötlet jutott eszembe, és annál jobb érzés volt gondolni rájuk. Az is jó, mikor végre megvalósulnak majd, de valahogy sokkal izgalmasabb tervezgetni őket. Végül olyan hosszú lett a lista, hogy elkezdtem felirkálni őket, telefonomba beírni, és ekkor jutott eszembe, hogy kéne egy klassz jegyzetfüzet. Mégpedig egy Moleskine füzet, régebben úgyis szerettem volna venni egyet, csak túl drágának találtam. Úgy döntöttem, az első dolgom az lesz új évben, hogy veszek egy Moleskine-t, és szépen beleírkálom ezeket a terveket.

Mi az a Moleskine?

Gondolom sokaknak nem kell bemutatnom az itthon is széles körben elterjedt, a reklámok által egyszerűen csak "legendásnak" aposztrofált, különféle méretben és funkcióval rendelkező füzetkéket. Vonalas, kockás és sima noteszek, határidőnaplók, naptárak és egyebek. Nagyon szép, egyszerű és letisztult dizájn jellemzi, és nem különben pofátlanul drága. Ennek fő oka, hogy egyrészt tényleg nagyon minőségi dologról van szó, másrészt valójában a nevet bizony itt is meg kell fizetni. A márka ereje pedig abban rejlik, hogy a Moleskine története szerint pontosan ilyen és ehhez hasonló füzeteket használtak az olyan nagy művészek, mint Ernest Hemingway, vagy éppen Pablo Picasso. Más kérdés, hogy ez szép gondolat, de valójában, ha valaki ezért veszi meg, az sznobizmus.

Pro és Kontra

A mai modern korban tagadhatatlanul jól esik kézzel írni vagy rajzolni, legalább annyira, mint kézbe fogni egy 30-40 vagy akár hány éves analóg fényképezőt, filmet fűzni bele, majd az előhívással pepecselni. De hasonlóan jól esik írógéppel, kézzel írni a levelet, látni élőben azt, amit a betűtípusokkal és különféle dizájnokkal próbálnak utánozni, újra életre kelteni, és megőrizni. Jó, hogy tudunk digitalizálni, de monitoron olvasni nem ugyanaz, mint a kézbe venni a könyvet, megnézni a borítót, átlapozni, végig simítani a lapokat, vigyázni rá, dédelgetni. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a régi dolgok értékesebbek lennének, mint a mai vagy modern, egyszerűen csak a régisége miatt más. Aki még emlékszik a számítógépek kezdeti időszakaira, annak ugyan ilyen élményt tud nyújtani egy régi játék, vagy egy 3,5-es floppy emléke. Persze ez is csak annak fontos, akinek értéket képez.

Sokszor, sokféle naptárt, jegyzetfüzetet, határidő naplót próbáltam az évek során, és egyik sem vált be. Egyszerűen mindig cetlikre jegyzeteltem, és jegyzetelek máig. Ha cikket, kutatást készítek elő, ha csak támad pár jó gondolatom, felfirkálom milyen könyvekre lenne szükségem, vagy csak emlékeztetőt írok, mindig füzetekből kitépkedett, gyűrött lapokra, és pici post-it cetlikre irkálom őket, amiket aztán jobb esetben a nekik szánt helyekre felragasztgatom, vagy rendszerint inkább szanaszét hagyok magam körül.

A Moleskine-nál az a baj, hogy pontosan ugyan olyan érthetetlen és pofátlan módon drága és felértékelt, mint a legtöbb újra gyártott, vagy ritka, retró termék. Egyszerűen egy jól felépített márka. Ráadásul jelen esetben szó sincs arról, hogy ritka lenne, hiszen nagy tételben gyártják, és sokfelé kapni. Persze relatív, kinek mi a drága, ez főként attól függ, kinek mi mennyit ér. Én azt gondolom, hogy akármilyen szép (mert tényleg az!) igényes, kellemes füzetről is van szó, a majdnem 4000 forint (ez a 13X21 cm-es, 240 oldalas notebook ára csak) sok érte. Gyakorlatilag egy könyv ára, más kérdés, hogy szintén érthetetlen, hogy miért kell hatalmas összeget kérni a könyvekért, csak mert a név képes eladni. De ilyen az üzlet. A művészi sznobizmusban sok pénz van, érdemes csak az újgazdag házakban lógó méregdrága festményekre gondolni, vagy ünnepek környékén elmenni a könyvesboltokba, és nézni, hogy valószínűleg teljesen meggondolatlanul milyen drágábbnál drágább hülyeségeket veszegetnek az emberek egymásnak.

Végül a kíváncsiságtól vezérelve megvettem a Moleskine füzetet, persze nem azért, mert ilyenbe skiccelt Van Gogh, vagy írta a bevásárló listáját Hemingway, vagy mert manapság is nagyon sok művész használja. Ez nyilván sima imidzs és reklám-hazugság, bár el kell ismernem, hogy ötletes és ügyes fogás. Jó érzés bizonyos tárgyakat és a hozzá fűződő viszonyunkat egyfajta fura, spirituális módon felfogni, a használati tárgyak, és ezek keltette érzések, emlékek, vagy szimbolikus jelentések, a bennük rejlő történelem és emlékezet mentén. Ahogy a régi fotók és felvételek segítenek a régi korra és kultúrára emlékezni. Ezek nagyon hasznos dolgok. A Moleskine viszont nem kifejezetten azért klassz, mert híres emberek nevéhez kötik, hanem a forma, a jelleg bizonyos mértékig tényleg múlt idéző. Jó érzés használni, ránézni, de így elsőre nem sokban tűnik különbnek az átlagos, jó minőségű jegyzetfüzeteknél. Meglátjuk, mennyire bírja majd a terhelést.

Moleskine.hu