Beszámoló egy Rég Várt Ünnepélyről

John Ronald Reuel Tolkien 119. születésnapjára emlékezett szombaton az immár kilencedik alkalommal megrendezett LEP (Long-Expected Party – Egy Rég Várt Ünnepély). A Magyar Tolkien Társaság által megszervezett remek kis eseményre leginkább a családias hangulat volt a jellemző.


Az idei ünnepségen is minden korosztály megtalálhatta a maga számítását. A kisebbeket a számos játék és foglalkozás várta, a gyöngyfűzéstől és színezőktől a bábjátékon át a játszószőnyegig.  Ők meglepően sokan voltak, egész pici karon ülő csecsemők, ovisok és kisiskolások - a teljes gyerekpaletta képviseltette magát a jeles eseményen. Nagy volt hát a zsibongás, csak úgy zengtek az ünnepélynek teret adó Alternatív Közgazdasági Gimnázium folyosói.

Az óbudai iskola aulájában számtalan itthoni Tolkien rajongó által létrehozott műalkotás volt látható, egyedi nézőpontú és a Gyűrűk Ura filmek által inspirált rajzolt, festett, sőt varrt (!) képek is.  Egy helyütt a filmekből ismert fegyverek élethű reprodukcióit csodálhattuk meg, Gimli egyik súlyos szekercéjét, Théoden király kardját, Isildur darabokba tört kardját a Narsilt, Legolas fegyvereit, Frodó tünde kardját a Fullánkot, és még sok egyebet.

Kicsit arrébb, néhány összetolt asztalnál tündének öltözött lányok saját készítésű ékszereket árultak, de megtalálható volt itt néhány könyv – köztük az elmaradhatatlan Gyűrűk Ura, és sok ismét csak a filmekből ismert, külföldről importált profi ékszer, az aranyláncon függő Egy Gyűrű (több méretben), vagy épp Arwen különleges nyaklánca. A rendezvény vásár része itt nagyjából ki is merült, ennél több portéka nem nagyon volt. Személy szerint hiányoltam a könyvek sokkalta nagyobb választékát, teszem azt magyar nyelvű Szilmarilokat, vagy a nem rég kiadott Húrin gyermekeiből egy-két példányt.

A fő műsor érzésem szerint mégis csak a délelőttől estig tartó előadások sorozata volt. Az egész mindjárt bő egy órás csúszással indult, de végül olyan színvonalasra sikerült, hogy már szinte szégyellem magam, amiért a késést itt megemlítem. A sort Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság (MTT) elnökének előadása nyitotta a Nyugatvégi Piros Könyvről és általánosságban a tolkieni mitológia filológiai kereteiről. Amennyiben bárkit egy kicsit is meg lehet ismerni az alapján, hogy néhány órát beszél valamiről, amit szeret, úgy Füzessy Tamást egy felkészült, rutinos, rendkívül korrekt és kiegyensúlyozott embernek ismertem meg, aki nem ítélkezik elhamarkodottan, és világlátását nem akarja ráerőltetni senkire. Egyetlen kivétellel minden előadást ő tartott. Késő estébe nyúlóan, az említett filológiai keretrendszer ismertetése után a tolkieni nyelvekkel, majd a mitológia keresztény gyökereivel és vonatkozásaival, végül pedig a szerelem kérdésével foglalkoztunk. Az idő túl gyorsan eltelt, mint az mindig szokás, ha az ember jól érzi magát.

Nem feledkezhetek meg az egyetlen, nem Füzessy által elbeszélt előadásról. Tóth Gergely bő egy órában Tolkien és az általa teremtett mítosz viszonyát boncolgatta a nagybetűs Természettel, érdekes kérdéseket vetve föl, többek között, hogy Középfölde népei hogyan viszonyultak a mezőgazdasághoz, mihez kezdtek a föld alatt ételt termelni képtelen törpök, hol teremhetett a Lembashoz szükséges lórieni gabona, de kitért Tolkien fákkal való különleges kapcsolatára is. Tóth Gergelyből szintén sugárzott a fák iránti szeretet, de nem a hippi faölelgetős virág-gyermekes típusú, hanem az általam is gyakorolt, szinte szakrális tisztelet e csodálatos lények iránt.

Az előadások között jól esett egy adag ingyenes, forró teát inni (a ruhatár szintén nem került pénzbe), vagy meglátogatni a büfét, ahol olcsón ehettünk Lembast (valamiféle édes kenyér-süteményt), ihattunk egy jó pohárral Tulkas italaiból (szénsavas üdítők) vagy épp egy pohár forró, tejjel szelidített Harad dühét. A zsíros kenyérnek és a többi terméknek is hasonlóan kreatív neveket adtak, de a fen felsoroltakon kívül képtelen voltam többet észben tartani.

Felemelő és megtisztelő volt részt venni ezen a családias hangulatú eseményen – ahol valóban, MTT tagként a legtöbben már ismerhették egymást. Azt hiszem Tolkien örülne, hogy ilyen szellemben emlékeznek meg a születésnapjáról. Kicsik és nagyok merülnek el az általa teremtett világban, közösséget kovácsolva az ő megismételhetetlen, fél évszázad alatt megalkotott életművéből, egy olyan távoli és kicsi országban, mint a miénk.