Borzalmas borítók I.

Új, citromdíjakat osztogató rovatunk első szereplője egy igazán borzalmas darab, aminek megfestésére semmi sem lehet mentség. A szörnyűség bemutatása a tovább gomb után kezdődik is.

A képre kattintva megnézheted teljes pompájában

A Veres László alkotta képen elsőre arcon rúg minket a két gyönyörűen mosolygó modell. A kifinomult szépségű szőke hölgyeményre és csábos mosolyára még visszatérünk, de elsőre vegyük szemügyre a sármos, csibészes mosolyú férfi főszereplőt, aki amolyan igazi régi vágású, nap barnította termelőszövetkezeti munkásnak tűnik. Figyeljük meg, amint a hölgy vállát barátian érintő bal karja egy jobb kézfejben ér véget, azonban a különös anatómiai sajátosság nem kényelmetlen, legalábbis sugárzó értelemről tanúskodó mosolya nem ezt mutatja. Kalandor férfiasságát hangsúlyozandó, dzsekijén hanyagul átvetve tucatnyi kihegyezett krétát tart.

Térjünk át a csábos szőke leányzóra, vegyük észre okos és csábító tekintetét, kacér, sejtelmes mosolyát. Minél tovább nézünk a szemébe, annál áthatóbb lesz a rettegésünk csodálatunk, próbáljuk ki bátran! Bőrszíne természetes, szalmaszín haja lágyan omlik a vállára. Nézzünk szét kicsit a mellkasán. Bizony, ő egy apáca. Vegyük észre vágyébresztő kebleit és a ruha csodálatos esését, gazdagon és élethűen vetett redőit melyek ráncos, fonnyadt bőr, vagy valamilyen barázdált szerv képzetét keltik (gyöngéd pillantású férfitársán úgyszintén).

A kép előterében dühödt bikát láthatunk, szimmetrikus és repedezett szarvain élethű, vöröslő korrózió elleni védőfestékkel. Homlokát térhatású, ám ritkás "haj" borítja, szeme pedig vérben forog. A háttérben a festői hegyek között harangtorony díszlete tör az ég felé. Díszlet, hiszen íves ablakain át láthatjuk a mögötte húzódó hegyet.

Veres László - mint láthattuk - igényes, könyvtörténeti jelentőségű képet alkotott a Hajsza borítójának, a maga idejében bizonyára nagyban növelte a regény eladhatóságát.