Gyors-portrénk vendége Golnaz Fathi egy fiatal absztrakt expresszionista festő Iránból, képeit lassan másfél évtizede rangos galériák állítják ki szerte a világban, a Közel-Kelettől, Európán át az Egyesült Államokig. Képein gyakran arab és perzsa verseket jelenít meg egyéni kalligrafikus stílusában, ahol a vonalak gyönyörű és mozgalmas formavilága személyes szabadságának kifejezőivé válnak.
Golnaz Fathi 1972-ben született Irán fővárosában, Teheránban. A fiatal hölgy az Iráni Kalligráfiai Társaságnál, ennél a meglehetősen szigorú, férfiközpontú iskolánál szerzett kalligráfiai diplomát.
„Kiváltság volt, hogy a legnagyobb mesterrel dolgozhattam abban az időszakban. Megtanított, hogyan szeresd úgy az ecseted, hogy ezáltal az érzéseid valódi közvetítőjévé válhasson. Ez nem pusztán hobbi, ez az életed.”
Hat évvel később elfordult a tradicionális, férfiak uralta perzsa kalligráfiától, hogy saját elképzeléseit valósíthassa meg, ami saját bevallása szerint élete egyik legnehezebb döntése volt.
„…azt mondtam magamnak, hogy követem amit a szívem diktál és a festészet volt. Még mindig nagyon szeretem a kalligráfiát, így a cél a kettő ötvözése lett, az hogy a kalligráfiát kompozícióvá alakítsam.”
Így született meg Golnaz Fathi egyéni absztrakt expresszionista stílusa, ahol a költészet keveredik a képi hatásokkal. Képein perzsa és szíriai költők, mint Nizar Qabbani és a középkorban élt Hafez verseit idézi meg, intenzitását jelzi, hogy nem kell ismernünk az arab írásjeleket és fárszi nyelvet, ahhoz hogy képei hassanak ránk. A kalligráfia merev és kötött világa után, ahol a lélegzetvételre is ügyelni kell, nehogy megremegjen a kéz, a festészet világa szabad és rögtönzött megoldásokat kínált számára.
„Most a testem minden gesztusát átalakíthattam, rengeteget improvizáltam az ecsettel és a lelkem mélyén mindig nevettem, és arra gondoltam mit szólnának hozzá a professzorok. Az ecsetem az ürességbe vittem, a fehér vászonra, és próbáltam a képet élővé tenni, minden kötöttség és szabály nélkül.”
A művész nem használ sok színt a képeihez, fekete, vörös, fehér, sárga és némi türkiz a teljes paletta. Elmondása szerint számára a fekete a színek királya mert „ez a legösszetettebb szín, mindent tartalmaz, ki tudom vele fejezni minden érzésemet, sosem a szomorúság színe”. A vörös számára mindig energiát, mozgást, sosem vért jelent, a fehér pedig a tér, ahol ő és a néző is lélegezhet.
Az interjúrészleteket Harriett Gilbert és a BBC készítette, fordította: én. Az interjú a The Strand c. műsorban volt hallható.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése
Írj nekünk hozzászólást! Nem kell regisztrálnod hozzá, megteheted a Név/URL-címet kiválasztva a legördülő menüben alul. Mi arra bátorítanánk, hogy így szólj hozzá, ne Névtelenül. Kösz!